Tudom, tudom. Lerágott csont. Rengeteg blogon olvastam róla vélemény, de én csak tegnap tudtam este megnézni.
 Őszintén, féltem, hogy egy rémes részt kapunk, ugyanis egy kisebb szünetet hagytak nekünk, és most "vissza kellett térniük", valamint a sorozatok 70%-a keserves jelenetekkel rukkol elő - személy szerint a Pretty Little Liars visszatérésével sem voltam megelégedve -, de a The Walking Dead szerencsére nem tartozott közéjük.

S P O I L E R ! !

 Kezdjük azzal, hogy a szünet előtti jelenet is sugallta, hogy valami probléma lesz, ugyanis a kis Sam az anyukáját szólítgatta, miközben a járkálók között sétáltak. Kicsit sajnáltam, hogy nem ennek a jelenetnek a folytatásával kezdődött a 9. epizód, de akkor már egyből lelőtték volna a poént. - A nyitójelenetet rendkívül fölöslegesnek tartom. Az időt ki kellett tölteniük. - 
 Térjünk ki Judith-ra. Értem én, kell egy amolyan gyenge láncszem, akiért izgulhatunk, mivel ő egy élő bomba. Vajon mikor sír fel? Mikor kelti fel a járkálók figyelmét? De én nem hiszem el, hogy ez a gyerek sohasem sír. Ez az egy dolog, ami kiakaszt vele kapcsolatban.
 A W jelölésű férfi - a nevére nem emlékszem, kérlek ne kövezzetek meg - magával viszi Denise-t. Érdekelt, hogy ennek mi lesz a vége, és izgultam is érte, mert egy kedvelt, ártatlan lányról van szó, aki mégiscsak az embereken segít az Isten szerelmére. Teljesen abban a hitben voltam, hogy fel fogja áldozni, és majd a gonosz megmenekül. Meg is lepett, hogy az esemény végén már-már mondhatni meg is kedvelte, és visszament érte, amikor látta, hogy bajban volt, de Carol néni persze lelőtte. Azért megsajnáltam, mert kezdtem kedvelni. 
 Carol. Miért van mindig ott mindenhol? Ő mindig lát és hall mindent. Ez eléggé bosszantó.
 A 17. percben Sam megtorpan, és elkezd beszélni, félni, amire persze a járkálók felfigyelnek. A csoda az lett volna, ha túléli. Azt megsúgom nektek, hogy Sam és Ron az idegeimre mentek. Értük nem fájt a szívem. 

Ellentétben a gyönyörű anyukájukkal, Jessie-vel. Annyira szurkoltam Rick-nek és neki, hogy összejjjenek...
 A nagy csattanó. Ron-t Michonne leszúrja, meghal, de még egyszer meghúzza a ravaszt, és a mi szeretett főhősünk, Carl megsérült. ÉS IGEN. A sorozat megdöntött egy hatalmas klisét, miszerint a főhősnek semmi baja sem eshet, és mindent túlél. - Az utóbbi még él. A rész végén Carl életjelet mutat, miszerint megszorítja apja kezét. - Én nagyon örültem, hogy a TWD megtett egy ilyen hatalmas és merész lépést. Persze sajnálom Carlt, de mégis örülök, mert kiszámíthatatlaná vált az egész rész.
 Márcsak két nagyobb jelenet van hátra. Az egyik Glenn, amint szintén majdnem meghal, de mivel már volt egy nagy felzendülés, amikor a levegőben hagyták lógni, hogy Glenn él-e vagy sem, még egyszer nem lőhették el ezt a "poént". Mindenki él és virul. A másik, amikor Rick-re rájön az adrenalin roham és valahogy le kell vezetnie, ezért gondol egyet és ki megy öldökölni. De most komolyan. Ez az ember mit gondolt? Majd egyedül elbánik mindegyikkel? Persze maga az elv jó. Kimegy még pár srác, hogy fedezzék őt, utána mindenki csatlakozik hozzájuk, és mivel eddig még sosem szálltak velük szembe, úgy érezték itt az ideje. Persze elég abszurdnak tartom, hogy 15-20 ember simán lever több ezer járkálót, de ez egy sorozat...

Mindent egybevéve én nagyon elégedett vagyok a résszel és csak így tovább TWD.