Hát eljött ez a nap is. 2016 első tanítási napja. Ki várta? Senki. Gondolom nem voltam egyedül azzal, hogy ez a két hét olyan hamar elment. 

 "New Year, New Me", "Page 1 of 365" és még sorolhatnám, csak senkit sem érdekel. Az emberek gyakran tesznek újévi fogadalmakat, amiket be is tartanak. 1 hónapig, maximum. Kérdem én. Miért kell erre az elhatározásra pont a december 31? Miért nem jó a június 30? Vagy a szeptember 30? Nem fog az a fogadalom tovább tartani januárban sem. Én nem fogadtam meg semmit, mint ahogyan már évek óta nem teszem, ugyanis nem látom értelmét. Ha valamit szeretnék elérni, akkor nekikezdek abban a percben, vagy másnap. Nem kellenek ehhez dátumok. 

 Mondjuk néhány tanár megfogadhatná, hogy nem lesz ennyire szemét és humánusabb lesz, nem lesz akkora elvárása, de persze akkor jönnek a szövegelések. "Nem kell ebbe az iskolába járnod!", "Neked az a dolgod, hogy tanulj!" stb. Na igen, de kérem szépen, nem lehet felkészülni 15 tantárgyból 2 nap alatt. Ezt miért nem tudják felfogni? Persze amikor azt mesélik, hogy "Jaj régen persze nem volt adás hétfőnként.." erre emlékeznek, de arra ilyenkor miért nem, hogy ők sem voltak zsenik, maximum abból a tantárgyból amit épp tanítanak. Csak az a baj, hogy néhány tanár még azt sem tudja rendesen. - Kinek nem inge... -

 Szóval első tanítási nap. SENKI sem várta. Még a tanárok sem. Mit is mondhatnék? Borzasztó. Pokoli. Vissza szeretnék feküdni, és reggel 10-ig aludni. Utálok korán kelni. És akkor első órába betesznek egy jó kis történelmet, amikor még az agyad sem kelt fel, de te kérlek beszélj nekünk a kresztes hadjáratokról, vagy éppen az invesztitúraharc első szakaszáról. Kit érdekel? 2 hétig nem kellett bejárnom, végre ki tudtam pihenni magam, nem majd történelemmel is foglalkoztam. A szünet az szünet. De ha meg mered kérdezni a tanárt, hogy kijavította-e a dolgozatokat, amiket még utolsó nap íratott veletek, akkor te vagy elküldve a búsba, mit képzelsz te magadról, hiszen szünet volt, ő nem ezzel foglalkozott. Imádom, hogy a szabályok csak a diákokra vonatkoznak, a tanárokra egyáltalán nem.

 Egy szó mint száz, túl kell élni. Nincs mese.